Önértékelés zavarai

Az önértékelésnek sok értelmezése létezik.

Az egyik értelmezés szerint szoros kapcsolatot mutat az ún. énképpel. Az énkép nem egységes struktúra, következőképpen bontható részekre:

• aktuális énkép (ahogyan aktuálisan gondolok önmagamra; pl. a munkahelyemen közepes teljesítményt nyújtok, ez az igazság...)
• ideális énkép (amilyenné vágyok válni; pl. kiváló teljesítményt szeretnék nyújtani, régóta a legjobbak közt akarok lenni...)
• elvárt énkép (amit én magam és a környezetem vár el, pl: kiugróan jól kell(ene) teljesítenem, a családom is ezt várja tőlem...)

Az önértékelést nagyban befolyásolja az, hogy a fent említett három különböző struktúra mennyire van távol/közel egymáshoz.

Az aktuális énkép minél közelebb áll az ideális- és elvárt énképhez, annál inkább érezzük kompetensnek és értékesnek magunkat, hisz' céljaink elérhető „távolságban" vannak, sikerrel kecsegtetnek, és végső soron - pozitív énképpel.

Ezzel szemben a túl nagy diszkrepancia túl magas elvárásokat, alig-alig teljesíthető (vagy éppen teljesíthetetlennek tűnő) célok kitűzését takarja, melynek nyomában sorozatos kudarcok járnak – és sötét színekkel árnyalt, negatív énkép.